Aromaterápia története

Az illatos füstölők az emberiség hajnala óta fontos részei a napi rituáléknak és vallási ünnepeknek. Az illatot az isteni földi megnyilvánulásaként, az isteneket és az embereket összekötő kapocsként, anyag és lélek összeolvadásaként értelmezték.

 

füstölő

Az illóolajokat évezredek óta rendszeresen alkalmazó India talán az egyetlen olyan ország a világon, ahol ez a hagyomány a mai napig elevenen él. Indiában templomokat építettek szantálfából, hogy az illatokkal is hozzájáruljanak a szakrális légkör megteremtéséhez. Az ajurvédikus orvoslás pedig a legősibb a világon. A legrégebbről fenn maradó orvosi témájú könyv Kr.e.2800-ra datálható, több száz növényt tárgyaló kínai Pen Cao Csing, Sen Nang császár műve. A templomokban, az istenek tiszteletére történő égetés mellett a kínaiak is használták orvoslásra is az illatos növényeket, fákat.

Európában és a nyugati világban az illatos orvoslás gyökerei hatezer évnél is régebbre nyúlnak vissza, egészen a fáraók Egyiptomáig. Az egyiptomiak hidegvízbe áztatással nyerték ki az illatos növények olaját, a füstölő készítés pedig feltehetően az illatanyagok felhasználásának egyik legősibb módja. Az egyiptomiak nagy figyelmet fordítottak a higiéniára; a legkorábbi feljegyzett dezodor receptet Kr.e. 1500-ból fenn maradt papirusz tekercsen lelték meg. Híresek voltak a fürdés után alkalmazott illatos olajokkal végzett masszázsról és bőrápoló és kozmetikai szerekről is. Emellett mesterien balzsamoztak erőteljes fertőtlenítő hatású illóolajokkal, ily módon évezredeken át megőrizve a test szöveteit. A fertőtlenítő, balzsamos és nyugtató hatású kifi parfüm ugyancsak az egyiptomiak alkotása.

 

mumufikáláls

Az egyiptomiak tudománya hatással volt a Közel-Keletre és a mediterrán medence egészére is. Templomaik építésekor a babilóniaiak illatszereket kevertek a habarcsba, amit az arabok is alkalmaztak mecseteik építésekor. Salamon király Kr.e.960.-ban elkészült híres, jeruzsálemi templomának a kő mellett a szantálfa volt a legfőbb építőanyaga.

A főníciai kereskedők értékes kenőcsöket és illatos borokat exportáltak a mediterrán medence teljes területére és az arab-félszigetre, keleti útjaikról pedig értékes fahéjat, tömjént, gyömbért, és mirhát hoztak vissza.

Az illatszerek és illatos olajok közkedveltek voltak a görögök körében is, akik főleg fürdőházaikban, egészség megőrzés céljából alkalmazták azokat. Hippokratész rengeteg növényi eredetű orvosságot használt, és le is írta azok tulajdonságait. Feljegyzései a mai napig mérvadóak az aromaterápiában.

 

görög fürdő

Európában az emberek ebben a korban sem testüket, sem ruháikat nem mosták túl gyakran, ehelyett illatos növényeket szórtak a padlóra. A kesztyűkészítők illatos olajokkal itatták át áruikat, mely olajok a feljegyzések szerint hozzájárultak  a járványok túléléséhez. Sikeresen alkalmazták a növényi kivonatokat külső és belső problémák orvoslására is. Conrad Gesner 1559-ből fennmaradt feljegyzése szerint :”az illóolajok megőriznek minden erőt és meghosszabbítják az életet.”

Avicenna a 10 és 11. század fordulóján élt perzsa orvos a lepárló berendezés továbbfejlesztésével elsőként állított elő tiszta illóolajat. Első sikeres lepárlásához a százlevelű rózsa szirmait használta fel.

A napjainkban ismert aromaterápia alapjait a 19. és 20. századi francia és olasz tudósok rakták le. Amikor Franciaországban még igen gyakran ütötte fel fejét a tuberkulózis, felfigyeltek arra, hogy a virág és gyógynövény feldolgozó munkásokat elkerülték a légzőszervi megbetegedések. Ez vezetett az illóolajok antibakteriális hatásait vizsgáló első feljegyzett laboratóriumi kísérlethez 1887-ben.

Az aromaterápia szakkifejezés megalkotását dr. René Maurice Gattefossé vegyésznek tulajdonítják.    1920-as években kezdett kísérletezni az illóolajokkal, és felismerte a bennük rejlő, rendkívüli gyógyító lehetőségeket. A vegyész egy laboratóriumi kísérlet közben megégette a kezét, és a sérült testrészt levendulaolajba mártotta. Azt tapasztalta, hogy a véletlen levendula-kezelés nyomán enyhültek fájdalmai és hihetetlen hatással volt az égési sérülés gyógyulására.

Az aromatherapie kifejezést egy tudományos újság írta le először 1928-ban. Ez tekinthető a jelenkori aromaterápia előhírnökének.

Az olasz tudósok 1920 és 1930 között az illóolajok pszichológiai hatásait kutatták. Dr Renato Cayola és dr. Giovanni Garri az illóolajok idegrendszerre, vérnyomásra, pulzusra valamint a légzés tempójára gyakorolt hatását vizsgálták, egyben megfigyelték antibakteriális tulajdonságait is.

Gattefossé által kezdett kísérletezésbe egy francia orvos, Dr.Jean Valnet katonai sebész, aki az 1948-59-es indokínai háborúban illóolajokkal fertőtlenítette a sebeket és kezelt súlyos égési sérüléseket. Valnet később pszichiátriai betegeket is sikeresen gyógyított az illóolajok segítségével. 1964-ben kiadta az Aromaterápia gyakorlatban című könyvét.

Az illóolajok kozmetikai és szépségápolási felhasználását kutatta Marguerite Maury biokémikus. Orvosi/ kozmetikai terápiáját masszázsra építette, és az illatos olajoknak a testre, a bőrre és a tudatra gyakorolt hatását tanulmányozta. 1930-ban kifejlesztette saját masszázstechnikáját. Napjaink aromaterápiája jelentős mértékben alapoz az ő munkásságára. 1961-ben megjelent Le Capital Jeunesse című könyve ami kezdetben nem kapta meg a megérdemelt elismerést, de 1964-ben angol nyelvre fordítva  The Secret of Life and Youth címmel felismerték nagyszerűségét. Írásai a mai napig az aromaterapeuták értékes forrásanyaga. Európa szerte tartott előadásokat az illóolajok általa felfedezett tulajdonságairól, hatásairól. Aromaterápiás klinikát alapított Párizsban, Svájcban és Angliában. Megszállott volt egy zseni különcségeivel ám mégis egy csodálatos imádni való asszony. Valóságos forgószél energiájával és lelkesedéssel szüntelenül dolgozott, szó szerint haláláig.1968.Szeptember 25.-én találták meg utolsó kéziratával az ágyban ami így kezdődött: „ A szépségápolásban az aromaterápia vezethet a legkülönlegesebb eredményekhez….”